A lánya szerint nem volt súlyos beteg Szenes Iván: ,,Apám még ma is élhetne, ha rendes ellátást kap”

Remek géneket örökölt a slágerkirály, magas kort értek meg a felmenői.

Tizenhárom éve hunyt el a legendás dalszerző, dráma- és forgatókönyvíró, Szenes Iván, akinek az emléke nem halványult el, ami nemcsak az örökzöld slágereinek köszönhető, de a lányának is, aki a hatalmas hagyatékát ápolja. Szenes Andrea az édesapja elvesztéséről és a legkedvesebb közös emlékeiről mesélt lapunknak.
 

Édesapámnak az volt a hitvallása, hogy ő egy az itt élő tízmillió emberből, egy kicsit több verselési készséggel és zenei érzékkel megáldva, és – sajnos – a halála is ugyanolyan volt, mint egy átlagos magyar emberé. Bement egy közkórházba, ahol nem kapta meg a megfelelő kezelést, és ahonnan többé már nem jött ki. A történetben az a legszomorúbb, hogy talán még ma is élhetne, ha rendes ellátást kap, mert remek géneket hozott a családból, az édesanyja is csak 97 éves korában hunyt el – mondja Andrea, aki tisztán emlékszik a napra, amikor az eMeRTon-díjas művész kórházba került.
 

A saját lábán szállt be a mentőautóba, amely a kórházba szállította, és ott, a kocsiban megkérdezte tőlem: na, visszajövünk még? Ezt a pillanatot soha nem fogom elfelejteni, és a mai napig újra meg újra végigpörgetem magamban azt a forgatókönyvet, hogy mi lett volna, ha nem megyünk be... – csuklik el Andrea, hangja, aki számtalan gyönyörű emléket őriz az édesapjáról.

– Egyetlen gyerekként édesapám elkényeztetett, rengeteg helyre magával vitt: a lóversenyektől kezdve az éjszakai bárokon át mindenhova elkísérhettem, sok dal születésénél is jelen voltam. Nem mondanám, hogy szigorúan nevelt, mert nem igazán voltak elvárásai velem szemben, ami egyfelől jó volt, másfelől rossz. Egy emlékem mégis van arról, hogy egyszer megbüntetett. Ez úgy zajlott, hogy reggel odaállított a gesztenyefa mellé azzal, hogy nem mozdulhatok el onnan, amíg azt nem mondja. Ezt én be is tartottam. Időközben azonban elfeledkezett rólam, és délután már az egész család engem keresett – mesélte nevetve Andrea, aki hosszú ideig pszichológusként dolgozott, több könyvet írt, volt a köztévé elnökhelyettese, de talkshow-t is vezetett. Ma már a legfontosabb missziója, hogy méltóképpen ápolja édesapja kulturális hagyatékát.

Két nagy vágya volt még édesapámnak, mielőtt elment. Egyrészt szeretett volna egy tehetségkutatót a saját dalaiból, illetve kialakítani egy slágerbárt a mellettünk álló házból, ahol hamarosan emlékmúzeum nyílik, ugyanis folytatni akartam azt, amit elkezdett. Emellett rendszeresen emlékkoncerteket, illetve Szenes Iván témájú tévéműsorokat szervezünk.

Sokan azt gondolják, hogy lánya kényelmesen megél Szenes Iván szerzeményeinek jogdíjaiból, hiszen megszámlálhatatlan sláger maradt utána, amelyek ma is népszerűek, s felhangzanak rádió- és tévéműsorokban, koncertszínpadokon. Andrea szerint azonban a felejthetetlen szerzemények ma már korántsem biztosítanak gondtalan életet számára.

– Néhány éve átalakították a jogdíjfelosztást, ami azt eredményezte, hogy a nagy szerzők körülbelül a harmadát keresik annak az összegnek, amit korábban megkaptak ugyanarra a teljesítményre – magyarázza Andrea. – Azóta pusztán a jogdíjakból csak nagyon szerényen lehetne megélni, ezért sok más dologgal is foglalkoznom kell mellette.

További bulvárhírekért keresd fel a Blikk.hu oldalát.