Áldott húsvétot kívánunk! Az egyházi vezetők ünnepi gondolatai
Benedek Elek versével szeretnénk Istentől megáldott húsvéti ünnepeket kívánni Önnek és kedves családjának!
Gyermekkoromnak szép emléke,
Köszöntelek, húsvét vasárnap!
Száll a szívemre égi béke
Ünnepén a Feltámadásnak.
Schönberger Jenő püspök üzenete 2023 húsvétján
Kedves Pap- és Szerzetestestvérek, Tisztelendő Nővérek,
Krisztusban Szeretett Ünneplő Hívek!
Vannak események, melyeket nem értünk meg azonnal. Ilyesmi lehetett Jézus feltámadása is. Asszonyi beszéd, üres sír, otthagyott leplek... Az apostolokhoz hasonlóan mi is minden Húsvétkor egy jó adag értetlenséggel találkozunk. Persze nekünk sokkal könnyebb a helyzetünk, mert Szent Péternek azt a beszédét halljuk a húsvéti szentmiséken, amit az első Pünkösdkor mondott. Az apostolok már túl voltak azon a 40 napon, amikor is Jézus megmagyarázta a róla szóló Írásokat, és kezdték megérteni, hogy mi és miért történt. Szent Péter arra hivatkozik, amit hallgatói tudtak, hogy Isten kente fel a názáreti Jézust Szentlélekkel és hatalommal, és Isten igazolta előttük, amikor hatalmas csodákat és jeleket vitt végbe köztük. És ti – mondja Péter – ezt a Jézust az Isten előre elhatározott terve szerint kiszolgáltattátok, és gonosz kezek által keresztre feszítettétek, majd megöltétek. Isten azonban feloldotta a halál bilincseit és feltámasztotta őt. A próféták és mi is tanúsítjuk, hogy ő az, akit Isten az élők és holtak bírájául rendelt, és aki hisz benne, elnyeri bűnei bocsánatát. Szent Péter és a többi apostol is csak Pünkösd után értették meg, hogy ez volt Isten előre elhatározott terve.
Egyházmegyénkben a Gondviselés Évének a végén vagyunk, és szeretnénk megérteni, hogy mi köze van a Húsvétnak az Isteni gondviseléshez. Ez a három éves időszak mit is hozott az életünkbe?
Két év járványt és egy év háborút, aminek még nincs vége! Mondhatná valaki: Hát, köszönöm szépen ezt a gondviselést!
Azért ne legyünk igazságtalanok, Testvérek. Az emberek bűneiért ne Istent tegyük felelőssé. Viszont Isten elég hatalmas ahhoz, hogy minden rosszból valami jót hozzon ki, éppen úgy, mint a húsvéti misztériumból. A keresztre feszítés gyilkosság volt, bűn, de Isten éppen ezt az emberi gaztettet belsőleg átalakítva a megváltás és ugyanakkor a gondviselés eszközévé tette. Vagyis Isten mindenható szeretetében és bölcsességében nemcsak megteremtette a világot és az embert, és nemcsak megőrzi a létezésben és fenntartja Igéje által, hanem arról is gondoskodott, hogy elvezesse minden teremtményét a maga végső céljához. Ezt szolgálja Isten előre elhatározott üdvözítő terve. Mert nem azért küldte Isten egyszülött Fiát a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy üdvözüljön általa a világ. S amit a bűn elrontott, azt Isten egyszülött Fia kereszthalála és feltámadása által helyreállítsa.
Kedves Testvérek! Az ószövetségi Szentírásban van egy nagyon szép történet, mely megvilágítja az isteni gondviselést. Az egyiptomi József történetéről van szó.
Jákobnak 12 fia volt. A legkisebb József, atyja kedvence, akit nagyon szeretett. Ezért a bátyjai irigykedtek rá. – Az irigység az mindig rosszul lát. Mert egyszer ők is kisgyerekek voltak. Az öregedő apa most úgy szereti ezt a kicsit, ahogy valamikor őket szerette, de azt már elfelejtették. És az irigység, az gyilkos! – Mikor József, atyja kérésére elment a bárányokat legeltető testvéreihez, meg akarták ölni. Az egyikük tanácsára egy kiszáradt ciszternába dobták, hogy a kezüket ne szennyezzék be vérrel, hiszen csak a testvérük, – mondták. Majd arra jöttek valami kereskedők, akik Egyiptomba tartottak, és eladták nekik, hogy életben maradjon. Így kerül Egyiptomba ez a nagyon tehetséges fiatalember. Gazdasági miniszter lesz. Tanácsot ad a fáraónak, hogy amikor nagyon nagy a termés, a fölösleget tegyék félre, mert lesznek ám szűk esztendők. Óriási sikere van. A második ember lesz a birodalomban. Beköszönt a szárazság és vele a 7 szűk esztendő. És jönnek a testvérek, ... hozzák az állatbőröket, meg mindenfélét, amit majd becserélnek búzára, hogy éhen ne halljanak. József látja őket és fölismeri, de ők nem ismerik fel Józsefet, hiszen már felnőtt férfi, és tolmáccsal beszél velük. Nem árulja el, hogy kicsoda. Nagyon megleckézteti őket, de csak addig, amíg hazudoznak.
De, amikor a testvérek már megtörtek és mindent őszintén bevallottak, ünnepi lakomát rendez nekik. S megdöbbennek, hogy a lakomán úgy ülteti le őket, abban a sorrendben, ahogy születtek. … József amikor fölfedi kilétét és mondja nekik, én vagyok az, a ti testvéretek, akit eladtatok 30 ezüstpénzért, nagy félelem fogta el őket ... és sírva fakadtak korábbi tettük miatt. József pedig így szólt hozzájuk, ne féljetek és most már ne sírjatok. Az Úristen akarta ezt, hogy megmeneküljetek.
Isten gondviselő szeretete a testvérek gyilkos árulását úgy alakította, hogy később ez a tettük szolgált a saját és családjaik megmenekülésére.
Kézenfekvő a hasonlóság, Jézust is eladták harminc ezüstpénzért. És hányszor adtuk el mi is Őt talán egy nagyobb darab kenyérért, érvényesülésért és még Isten tudja mi mindenért. Minden Húsvétkor bennünket is átjár a fájdalom, a szégyen, és jó hallanunk Szent Péter szavait, aki zseniálisan meglátta Isten gondviselését kortársai tettében. Testvérek, árulásotokat Isten a legnagyobb jóvá alakította, a megváltás kegyelmévé, mert a názáreti Jézus, az Isten Fia minden bűn megbocsátását kérte az Atyától, és amit a Fiú kér, azt az Atya teljesíti. Ne szomorkodjatok és ne sírjatok, hanem térjetek meg, forduljatok el eddigi bűnös életetektől, és örüljetek, mert Isten megbocsátott nektek. Krisztus kereszthalála és feltámadása így lett számunkra is lehetőség megszabadulni a bűntől, Istennel kibékülni, bocsánatot nyerni.
A Húsvét azért egy kicsit mindig titok marad Testvérek, mint a szeretet, a kegyelem, meg az isteni gondviselés is, de azért megsejtjük, hogy mögöttük egy óriási, tiszta szeretet kell hogy álljon, aki Isten, – Atya, Fiú, Szentlélek – s aki mindent megtett értünk azért, hogy amire szánt minket, végső célunkat, örök üdvösségünket elérjük.
Ezekkel a gondolatokkal kívánok mindenkinek áldott húsvéti ünnepeket, bátorságot a tragédiákkal és a megpróbáltatásokkal való szembenézéshez, valamint hitet és ebből fakadó rendíthetetlen bizalmat a gondviselő Mennyei Atya szeretetében! Krisztus feltámadt!
Szatmárnémeti, 2023 Húsvétján, † Jenő
püspök
Rácz Ervin-Lajos, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület generális direktorának ünnepi gondolatai
A feltámadás reménysége
“Azért, hogy két változhatatlan tény által, amelyekre nézve lehetetlen, hogy Isten hazudjon, erős vigasztalásunk legyen nekünk, akik hozzá menekültünk, hogy megragadjuk az előttünk levő reménységet, amely biztos és erős horgonya lelkünknek, és beljebb hatol a kárpitnál.” (Zsid 6,18-19)
A feltámadásba vetett hit nem hiszékenység, amit le lehet sajnálni, hanem valóság. Amibe bátran bele lehet kapaszkodni. Ez erős vigaszunk. Az Ige tengerészhasonlatot használ. A horgony nem látszik, de biztonságot ad. Ez nem felelőtlenség, nem ostobaság, hanem a valóság komolyanvétele.
Ennek a lelki biztonságnak a haszna, hogy az ember reménységgel néz önmagára, más emberre és a világ jövőjére, valamint szolgálatára. Mi történik akkor, hogyha beakad ez a horgony? Az ember, amikor elesett állapotban van, akkor is ezzel a reménységgel kellhet fel. Ezzel nincs vége mindennek. Mikeás próféta egy ilyen kudarcélmény közben fogalmazza meg: „De én az Úrra nézek, várom az én szabadításom Istenét; meghallgat engem az én Istenem! Ne örülj, én ellenségem! Elestem ugyan, de felkelek, mert ha még a sötétségben ülnék, az Úr az én világosságom!” (Mik 7,7-8) Nem önmagában bízik, hanem egyedül Krisztusban.
Más emberre is reménységgel nézhetünk. De sokszor mondunk le más emberről, rossz tulajdonságaikat látva. Ebből már nem lesz változás, mert kutyából nem lesz szalonna. – mondjuk. Isten enged más szempontból nézni, reménységgel. Megtanit arra, hogy a gonosz emberért is imádkozzunk, ahelyett, hogy haragudjuk rá.
Kedvezőtlen körülmények között is reménységgel nézzünk a jövőre! Nem úgy, hogy lesz valahogy. Istentől elszakadva a világ rettenetesen szenved, benne az Egyház is. Mi reménységgel nyögünk és fohászkodunk. Tudjuk, hogy ennek vége lesz, és azt is tudjuk, hogy mi lesz utána. Ezt ki kell bírnom, de utána jön az a békesség, amit Ő szerez nekünk. Ezt a háború szelében, a gyász fájdalmában, vagy éppen járvány idején is érezhetem.
A szolgálatra, a megbocsátásra és az áldozathozatalra nézve pedig az az ember úgy gondolkodik, hogy telik neki, mert Istené az örökkévalóság és abból a dicsőségből, fényből a hit által már most kap erőt arra, hogy továbbadjon. Mert csordultig jut neki. Ez nem látszik, de tapasztalható. Önfeledt, másokért élés örömét kapja a reménységgel bíró ember. Ragadjuk meg az ünnepen és ne engedjük el a hétköznapokban sem! Nem vetődünk vele árnyékra!
A kárpit ketté hasadt, szabad az út az Atyához, Jézus Krisztus által. Ő meghalt és feltámadt! Ez a mi reménységünk! Ámen!
Áldott húsvéti ünnepet kíván az olvasóknak a szatmári-, nagykárolyi- és nagybányai egyházmegye nevében,
Rácz Ervin-Lajos,
a Királyhágómelléki Református Egyházkerület generális direktora
Adorjáni Dezső Zoltán, a Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház püspökének pásztorlevele
Kinek mondanak engem az emberek?
Máté 16,13–17 alapján.
Kinek mondanak engem az emberek? – teszi fel a kérdést Jézus az apostoloknak. Egyesek Illésnek, mások Jeremiásnak, vagy valamelyik prófétának – hangzik a válasz, ami utalás is egyben a végidőkre. Arra, amikor valamelyik nagy próféta visszatér lezárni a történelmet, s következik a végső ítélet, az emberi jelenvaló lét, a történelem vége. De a leglényegesebb, a legváratlanabb, a legkritikusabb, s egyben a legnehezebb kérdése Jézusnak csak ezután következik: Hát ti kinek mondotok engem? Ez ugyanakkor a kereszténységnek is a mindenkori legidőszerűbb kérdése.
Kicsoda nekünk Krisztus? Egy legenda, egy mítosz, egy nagy vallásalapító, egy rendkívüli erkölcsfilozófus? Egy lázasan álmodozó harmincéves fiatalember? Egyáltalán – teszik fel a kérdést egyesek – létezett Jézus nevű személy ott, abban az időben? Rengeteg válasz van erre, rengeteg spekuláció és filozofálgatás. Ti kinek mondotok engem? Te, személy szerint, kinek mondasz engem? Péter válasza így hangzik: Te vagy a Krisztus, az élő Isten fia. És ez a válasz az, ami a húsvét lényegét, a hit, a kereszténység lényegét magában foglalja.
Péter és a többi tanítvány számára a kérdésre adott válasz egyértelmű és hiteles: te vagy az élő Isten fia, az élő Krisztus, akiben a felfoghatatlan, örök, mindenható Isten emberré, egészen és valóságosan emberré lett, hogy az én embervoltomat, részes, töredezett, véges létemet felemelje az örökkévalóságba, részesítse Isten lényegi létének ajándékában.
Jézus kérdése nemcsak kétezer évvel ezelőtt volt meghatározó és primordiális, hanem ma is az. Ez a kérdés ma és mindig, minden emberi generáció számára időszerű, egzisztenciális lett. Ugyanis minden ember életében eljön az a nagyon fontos, lehet, hogy egészen kritikus pillanat, amikor választ kell adni erre a sorsdöntő kérdésre: kicsoda számomra Jézus Krisztus?! Ma egyre fontosabbá és égetően sürgetővé válik ez a kérdés és a rá adott személyes válasz, mert egy furcsa, szélsőségesen zavarodott, kusza világban élünk. Nap mint nap tanúi és elszenvedői vagyunk a beteges társadalmi tüneteknek. Látjuk, mennyire sérül a humánum, sérül a teremtési, biológiai rend, sérülnek a klasszikus, jól bevált emberi értékek és az értelem. Azt is látjuk, bőrünkön tapasztaljuk, ahogy lépten-nyomon, erőnek erejével próbálják a keresztény tartalmat, eszmeiséget, erkölcsöt és életrendet egyszerűen kitörölni, megsemmisíteni. Ezért merem kimondani azt, hogy a mai nagy bajaink, globális agóniánk, a nagy létrontás gyökere lelki, spirituális eredetű.
Mennyire fontos lenne ma minden embernek válaszolni erre a kérdésre: Kicsoda neked Krisztus?! Hol van a te életedben Isten?! Ameddig még felteszik a kérdést, ameddig Isten létezése mellett pro vagy kontra érvek vannak, ameddig Isten benne van a hit, a gondolkodás, a vívódás, akár a kétkedés kérdéseiben, addig van jelenvalósága a lényegnek! Mai világunk legnagyobb baja, hogy fel sem teszi ezt a kérdést. Nem utasítja el feltétlenül Istent, nem is tagadja radikálisan, inkább kiüresíti a jelentését, megfosztja tartalmától, lényegétől, autoritásától, egyszerűen elfelejti és félredobja.
A kérdésre maga Isten adja meg a választ a kereszt eseményében. Bár ennek a történetnek a látványos, a tapasztalatilag is érzékelhető csúcspontja maga a kereszthalál, amikor a kiengesztelés, az egyetemes, örökérvényű bűnbocsánat realizálódik, a történetnek mégsem ez a vége. A végső pont a feltámadás, a húsvét rendkívüli eseménye, amely egészen más értelmet ad az addigiaknak. Jézus Krisztus kereszthalála csakis a feltámadás valóságában nyer értelmet. Ez az a momentum, amely meghaladja a történelmet, mert a kereszthalál akár egyszerű emberi történet is lehetne, hiszen ezrek, tízezrek végezték életüket a kereszten. Maga a jézusi történet is lehetett volna az áldozat megható példája: egy nagyszerű ember vállalja a nemes halált a világmegváltó és humánus eszméiért, és ezzel le is lehet zárni a drámát. De nem ez történik. Jézus nem marad a halálban, nem válik eszméi mártírjává, hanem feltámad. Itt már nem a történelem szintjén vagyunk, ahová a kereszthalál, a szenvedés eseménye betagolódik, hanem egy történelem feletti szintre léptünk. Egy, a történelmet transzcendáló esemény tanúi lettünk. Jézus feltámadásával már az üdvtörténetben vagyunk, mert ez már kizárólag Isten minden értelmet, törvényt, emberi realitást meghaladó cselekvése. A feltámadás Isten új teremtésének üdvtörténeti cselekedete. Jézust megváltóként megismerni, ez az üdvösség.
Ezen a húsvéton tegyük fel magunknak őszintén a kérdést, ki nekünk Jézus? Mert egyszer erre a kérdésre minden embernek válaszolnia kell! Mi a te válaszod Jézus kérdésére? Kinek mondasz te engem?!
Adja Isten, hogy mindannyian tudjuk a tanítványok hitével vallani: Te vagy a Krisztus, az élő Isten fia! Nekünk te nem csupán egy történeti hős, egy legenda vagy, nekünk nem vallásalapító, filozófus, politikai mozgalmár vagy, hanem te vagy az üdvösségszerző! Te vagy az, aki az élő Isten képét és valóságát megjeleníted. A te egész életműved, a haláltól a feltámadásig, ezt támasztja alá. A valóságos, a megfoghatatlan, felfoghatatlan Isten vált benned kézzelfoghatóvá, megragadhatóvá, emberré. Benned a véges emberi természet befogadta a végtelen istenit! Nekünk te nem voltál, hanem te velünk vagy, mert feltámadtál, élsz, és isteni hatalmaddal uralkodsz. Jézus mondta: „az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust!”
Áldott, hitben gazdag húsvéti ünnepet kívánok minden embertársamnak!
a Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház nevében
Adorjáni Dezső Zoltán püspök
Kovács István, a Magyar Unitárius Egyház püspökének pásztorlevele
„Jézus ezt mondta neki: […] Minden lehetséges annak, aki hisz!”
(Mk 9,23)
A húsvéti időszak eseményeinek váltakozásában Jézus életében drámaian súlyos ellentétek feszülnek egymásnak. Ott vannak szoros egymásutániságban, egymással szinte farkasszemet nézve: bizonyosság és kétely, hűség és árulás, pálma és kereszt, élet és halál, majd fordított sorrendben: halál és élet, legyőzetés és győzelem.
Szinte kioltanák egymást ezek a szélsőséges ellentétek, míg végül maga Isten billenti ki a mérleget, és harmadnapon az Ő akarata dönti el a dolgok végkimenetelét: Halál helyett élet, legyőzetés helyett győzelem: Isten ügyének győzelme! Feltámadás!
Húsvét megtörhetetlen bizonyosság Isten ügyének győzelmében minden körülmény között! Húsvét megtartó örömüzenet, mert megerősíti reményünket abban, hogy bármilyen nehéz is Isten igazságának az útja, bármennyire is keresztre feszítettnek, legyőzöttnek is tűnik, a látszat ellenére végül mégis ő győzedelmeskedik!
Húsvét hit abban, hogy minden lehetséges Istennek, de – Jézus szavai szerint – minden lehetséges a hívő embernek is, akinek legalább mustármagnyi hite van.
Ez a hit, amely hegyeket tud elmozdítani a remélt dolgok valóra váltásáért, akár a lehetetlennel is szembeszáll, és Isten segedelmével minden veszteséget győzelemre fordít.
Jézus feltámadása számunkra azon tanítványok lehetetlent nem ismerő hite által valósult meg, akik az évszázadok során nem engedték veszni, feledésbe merülni tanítását. Akiknek hite a történelem megpróbáló, golgotás útjain újra és újra feltámasztotta a tiszta jézusi evangéliumot. Azonban ez a munka nem befejezett, a jó Isten nekünk is részt oszt belőle, mert a kereszteket is folyamatosan újraácsolja a történelem. Rajtunk is múlik, hogy lesz-e az idén és a folyton megújuló jövőben újra meg újra feltámadása mindannak, ami fontos számunkra. Van-e elegendő hitünk, hogy tovább vigyük a ránk bízott drága kincseket a bennünk lakozó szent lélek által? Tudunk-e azzal a feltétlen hittel és szeretettel élni, mint amilyenre Jézus életével és tanításával mutatott példát? Mint amilyennel élete utolsó perceiben a keresztfán is másokért imádkozott?
A húsvéti feltámadás hitére van szüksége ma is egyházi közösségeinknek, és ezen belül unitárius gyülekezeteinknek, hogy a megújult hitélet és lelkiség jegyében közösségeink újjászülessenek, a fogyás helyett a gyarapodás útjára lépjenek, és betöltsék azt a küldetést, amely mind egyházi, mind nemzeti megmaradásunk záloga.
Nem kell rendkívüli dolgokat tenni, csak újra meg újra visszakanyarodni ahhoz, ami évszázadokon át megtartott bennünket. A hithez. Egyénileg az imádságos, mély lelkiséghez, közösségileg pedig a hitélet megélésének megannyi lehetőségéhez. Tudatosítanunk kell újra meg újra, hogy csak akkor lesz feltámadásunk, ha vallásos életünket átjárja ez az újjászülető lelkiség is hitélet. Mert egy ünnepeit és mindennapjait hittel és reménységgel megélő, derűs és egészséges közösség minden nehézsége ellenére megmarad és gyarapodik.
A húsvéti feltámadás hitére van ma is szükségünk, amikor azt tapasztaljuk, hogy a tiszta jézusi kereszténység evangéliumának ma is keresztet ácsol a közömbösség, az érdek, a hatalomvágy, amelyek az önzés oltárán a legszentebb értékeket is feláldoznák csak azért, hogy az embert alárendeljék alantas céljaiknak: fogyasztóvá, szavazógéppé, gyilkoló katonává tegyék.
A húsvéti feltámadás hitére van szüksége a világnak ezekben a „feszítsd meg!”-es nagypénteki időkben, amikor magának a világnak ácsolnak keresztet azok, akik világháború felé sodorják az emberiséget. A világelpusztítás tébolyult állapota ez, amikor a hatalmat kezükben tartók és a háborúk haszonlesői mintha egyetlen önámító kórusba állnának össze, és eszelős elvakultságukban fegyverrel és gyilkolással szónokolnak béketeremtésről. Mindezek után a béke megteremtése dolgában már nem a politikusok diplomáciai ügyeskedéseiben bízunk, hanem az imádság béketeremtő erejében. Imádkozzunk azért, hogy Isten tegyen csodát, és adjon alázatot és felelősségteljes, bölcs belátást azoknak, akiknek kezében van a világ sorsa, de mindenekfölött imádkozzunk azért, hogy Isten bennünket tegyen a béke hordozóivá!
Történelmünk folyamán sok nagypénteket kellett megélnünk, de mindig eljöttek a harmadnapok, és elhozták a feltámadás, az újjászületés lehetőségét. Ez a ciklikusság pedig optimizmusra, bizakodásra ad okot. Bár egyéni és közösségi mélypontjainkon mi is kimondanánk, hogy elvégeztetett, de nem szabad szem elől tévesztenünk, hogy Isten hűsége nemzedékről nemzedékre elkísér: mindig lesz harmadnap, ami majd elhozza a feltámadást!
Ezzel a reménységgel kívánok mindnyájunknak áldott húsvéti ünnepet!
2023 húsvétjának nagyhetén
Kovács István püspök
