Áldott húsvétot kívánunk! Az egyházi vezetők ünnepi gondolatai

Schönberger Jenő püspök ünnepi üzenete 2025 húsvétján

 

KRISZTUSBAN SZERETETT TESTVÉREK!

Szeretettel köszöntöm a kedves Testvéreket az Egyház legnagyobb ünnepén! Húsvét a liturgikus év csúcspontja, mert ezen a napon ünnepeljük azt a csodát, amely keresztény hitünk és az egész kereszténység alapja: Jézus Krisztus legyőzte a halált, és dicsőségesen feltámadt. Ez a győzelem nem csupán az Ő diadala, hanem mindannyiunk reménye és ígérete is. Ő az Úr, akinek hatalma és dicsősége mindörökké tart!

Szent Pál apostol így biztat minket a kolosszeiekhez írt levelében: „Krisztussal együtt ti is feltámadtatok. Keressétek tehát azt, ami odafönt van, ahol Krisztus ül az Isten jobbján.” (Kol 3,1) – Mit jelent ez számunkra? Azt, hogy a húsvéti öröm nem pusztán egy történelmi esemény ünneplése, hanem személyes meghívás. Krisztus feltámadása nekünk új életet ad, amelyben már nem a földi dolgok uralkodnak, hanem a mennyei öröm és remény tölt el bennünket.

Péter apostol a pünkösdi beszédében nagyon fontosnak tartja kihangsúlyozni, hogy ő és apostoltársai tanúskodnak Krisztus életéről, haláláról és feltámadásáról: „Mi tanúi vagyunk mindannak, amit Júdea egész területén és Jeruzsálemben tett. Keresztre feszítették, de harmadnap feltámasztotta Isten és látható alakban megmutatta őt ... nekünk. Mi ettünk és ittunk vele, miután feltámadt a halálból. És ő megparancsolta nekünk, hogy hirdessük a népnek és tanúsítsuk, hogy ő az, akit Isten az élők és holtak bírájául rendelt. ...és aki hisz benne, elnyeri bűnei bocsánatát.” (ApCsel 10,39-43) 

Kedves Testvérek! Gondoljunk a tanú szerepére a bíróságon: a tanúnak el kell mondania az igazságot arról, amit látott és tapasztalt. Péter apostol is így tesz, amikor tanúságot tesz Krisztus feltámadásáról. Az első keresztények hitének alapja ez a tanúságtétel. Krisztus mai követőiként nekünk is tanúkká kell válnunk: szavainkkal és egész életünkkel kell hirdetnünk, hogy Krisztus él, és az Ő szeretete mindannyiunkat átformálhat.

Ebben az évben a szatmári egyházmegyében a Remény évét ünnepeljük, míg a világegyház jubileumi Szent évet ül. Mindkettő ugyanarra hív meg minket, hogy fedezzük fel Krisztusban reményünk forrását. A feltámadás legnagyobb üzenete éppen ez: a kereszt nem a vég, a szenvedés nem értelmetlen, a halál nem az utolsó szó! A világ tele van kihívásokkal, szenvedéssel és bizonytalansággal, de a keresztény ember szívében ott kell égnie a remény lángjának, mert Krisztus él!

Az ünnep evangéliuma beszámol arról a hajnalról, amikor Mária Magdolna üresen találta a sírt (Jn 20,1-9). Először értetlenül álltak a tanítványok a történtek előtt, majd fokozatosan világosodott meg előttük a csoda: Krisztus valóban feltámadt! Ma is sokan élnek bizonytalanságban, kétségek között. Sokan keresik az élet értelmét, a remény forrását, a biztos alapot. A húsvéti hit üzenete számukra ez: ne féljetek, Krisztus legyőzte a halált, és bennetek is új életet akar fakasztani!

Mit jelent számunkra Krisztus feltámadása?

Először is a bűnbocsánat örömhírét. – Krisztus halála és feltámadása által kiengesztelődtünk Istennel. A bűnnek nincs olyan mélysége, amelyből Ő ne tudna kiemelni minket. Az idei jubileumi szent év kiemelkedő kegyelmi meghívás arra, hogy megnyíljunk Isten irgalma előtt, aki kész megbocsátani minden bűnünket, és felkínálja a teljes búcsú ajándékát. Éljünk a szent év kínálta kegyelemmel és engesztelődjünk ki Istennel!

Aztán Krisztus feltámadása jelenti számunkra a szeretet diadalát. – A kereszt a legnagyobb szeretet örök jele, amelyben Krisztus önmagát adta értünk. Feltámadása hirdeti, hogy a szeretet erősebb a gyűlöletnél, az élet erősebb a halálnál.

És végül Krisztus feltámadása a jövő reményét is jelenti. – Nemcsak a földi életben kapunk reményt, hanem az örök élet ígéretét is. Krisztus feltámadása záloga annak, hogy mi is feltámadunk.

Szeretett Testvérek! Húsvét ünnepe arra hív bennünket, hogy ezt a reményt megéljük és továbbadjuk testvéreinknek. Életünknek, szavainknak és tetteinknek tanúságot kell tenniük arról, hogy Krisztus él, és vele együtt mi is új életre támadtunk. De ehhez az kell, hogy ne a sírt őrizzük, hanem induljunk el, és találkozzunk az élő Krisztussal! Így húsvéti örömünk nem csupán pillanatnyi lelkesedés lesz, hanem mély, belső bizonyosság arról, hogy az Úr él, és bennünket is magához hív, hogy élettel, örök élettel ajándékozzon meg!

Testvérek! Legyen az idei Húsvét hitünk megújulásának ünnepe! Kérjük a feltámadt Krisztust, hogy töltse el szívünket békével és reménnyel, hogy életünk minden napján az odafönt valókat keressük, és így juthassunk el majd oda, ahol Krisztus ül az Isten jobbján.
Reményteljes és örömteli ünneplést kívánok mindenkinek!

Krisztus feltámadt! Valóban feltámadt! Alleluja!           

† Schönberger Jenő
                                                                                                       püspök

Bogdán Szabolcs János, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspökének húsvéti pásztorlevele

Jézus tanúi az örömhírt viszik, az evangéliumot, az egyetlen gyógyszert, amelyre a bűn által beteg emberi léleknek szüksége van.
 

„Akkor megnyitotta értelmüket, hogy értsék az Írásokat, és így szólt hozzájuk: Úgy van megírva, hogy a Krisztusnak szenvednie kell, de a harmadik napon fel kell támadnia a halottak közül, és hirdetni kell az ő nevében a megtérést és a bűnbocsánatot minden nép között, Jeruzsálemtől kezdve. Ti vagytok erre a tanúk.” (Lukács 24,45-48)

Idén együtt ünnepli húsvétot a keresztyénség. Sok hívőnek szerez ez a tény nagy örömöt, különösen azokban az országokban, ahol találkozik egymással a nyugati és a keleti egyháznak a húsvétot eltérő alapon kiszámoló és meghatározó hagyománya. Néha családok válnak megosztottá a különbözően meghatározott dátumok miatt. Sokak részéről jogos az elvárás: legyen a húsvét (és a pünkösd) is, miként a karácsony mindig közösen tartott ünnepünk. Reméljük, hogy azok, akik ebben illetékesek, hamarosan meg fogják tenni a megfelelő lépéseket ezen a téren.
 

Tudjuk azonban azt is, az ünnep méltósága, lelki valósága és mélysége nem a dátumtól vagy éppen az időjárástól függ, hanem a hitünktől, az Úrral való kapcsolatunk minőségétől. Ebben az évben is húsvétkor csak annak a szíve telik be örömmel, aki ismeri a halál felett diadalt arató Jézus Krisztust. Aki boldogan énekli: „Győzelmet vettél, ó, Feltámadott!” – (232. ének).

Nem lesz senki csak úgy magától hívővé. A hit Isten ajándéka. A nagypénteki kereszt látványa által sokkolt tanítványok az elején még a szemüknek sem hisznek. Hiába jelent meg a feltámadott Úr közöttük, mégis tele vannak félelemmel és rettegéssel, mintha valami szellemet látnának. Jézus viszont segít rajtuk, megnyitotta szemeiket, hogy felismerjék őt, de megnyitotta az értelmüket is, hogy hitük által lássák a húsvéti diadal teljes képét.

A hitükben megerősített tanítványok küldetést kapnak. Tanúkként hirdetniük kell mindazt, ami történt és azt is, ami ebből következik. Jézus szenvedése, halála, feltámadása a bűn börtönéből való szabadításunkat hirdeti. Ezt kell elmondani minden népnek: a megtérés és a bűnbocsánat útja nyitva áll előttünk. Ez az út az üdvösségre, az örök életre vezet.
 

Jézus tanúi az örömhírt viszik, az evangéliumot. Az egyetlen gyógyszert, amelyre minden, bűn által beteg emberi léleknek szüksége van. Hiába minden emberi törekvés, a technika és a mesterséges intelligencia rohamléptekkel haladó fejlődése, az Istent nem ismerő ember lelkileg egyre betegebbé válik.

A húsvéti evangélium Isten gyógyító szeretetét hirdeti az előttünk álló ünnepen is! Sőt, Urunk azt szeretné, ha ennek a továbbadásában eszközei lennénk. Ő hirdethetné nélkülünk is, de nem teszi. Krisztus minden mai tanítványát is tanúságra hívja!

Legyen húsvét ünnepe számunkra ne csak a Feltámadottal való örömteli találkozás, hanem a róla való bizonyságtétel mások életét is gyógyító és boldogító áldott alkalma!

Testvéri szeretettel:

Nagyvárad, 2025. húsvétján

Bogdán Szabolcs János

püspök

Koszta István, a Romániai Evangélikus - Lutheránus Egyház püspökhelyettesének ünnepi pásztorlevele

„Halott voltam, de íme, élek örökkön-örökké,
és nálam vannak a halál és a pokol kulcsai.” (Jel 1,18)

Krisztusban kedves Testvéreim!

Az élet sokszor szembesít bennünket azzal a fájdalmas igazsággal, hogy törekvéseink, jó szándékaink ellenére is hibázunk. Megesik, hogy nemcsak a körülmények alakítják így sorsunkat, hanem saját gyengeségeink, bűneink is. Elrontott kapcsolatok, sebzett szívek, kimondatlan szavak, meg nem élt lehetőségek nehezednek ránk. Ilyenkor vágyunk egy új kezdetre – arra, hogy az élet újra helyreálljon, hogy amit megsebeztünk, az meggyógyuljon. Még mélyebb fájdalom az, amikor szántszándékkal ejtünk sebeket – másokon, önmagunkon, vagy az Istennel való kapcsolatunkban. A bűn nemcsak a másiknak fáj, hanem minket is belülről emészt. És bár sok mindent emberileg is jóvátehetünk, a bűn igazi mélységéből, a halál árnyékából egyedül nem tudunk kiszabadulni. De van Valaki, aki képes erre: „Halott voltam, de íme, élek örökkön-örökké, és nálam vannak a halál és a pokol kulcsai” – mondja a feltámadott Jézus Krisztus a Jelenések könyvében. Ez a húsvét szíve. Jézus Krisztus nemcsak meghalt, hanem feltámadt, és él. Nála van az élet, Ő maga az Élet, nála van a hatalom, Ő maga a Hatalom, hogy kinyissa a halál kapuit, hogy a pokol zárját szétzúzza, és az új életet, az új kezdetet, és ezzel együtt önmagát adja azoknak, akik benne bíznak.

Kedves Testvérek!
Krisztus halála és feltámadása nem csupán egy múltbeli esemény, hanem ma is hat. Minden évben, amikor nagyböjtben önmagunkba nézünk, és húsvétkor újra átéljük a feltámadás örömét, ennek a kijelentésnek az üzenete valósággá válhat bennünk. Mi, krisztushívők, a keresztség szentsége által részesei lettünk ennek a halálnak, és ennek a győztes életnek is. Nem csupán tanításról beszélünk – hanem erőről, amely újra és újra felemel. Ma a feltámadott Jézus Krisztus ott áll az ajtónknál, és nála vannak a kulcsok: a megbocsátás, a gyógyulás, a szabadulás, a halál és a pokol kulcsai. Húsvétkor erre a reménységre építjük hitünket: hogy ahol az ember már csak halált és pusztulást lát, ott Isten új életet fakaszt. Ahol mi bezárnánk a szívünket, ott Krisztus kinyitja. Ahol mi nem látunk kiutat, Ő megnyitja az ajtót – mert nála vannak a kulcsok. „Íme egy nyitott ajtót adtam eléd, amit senki sem zárhat be.” (Jel 3,8)
 

Kedves Testvéreim!
Tárjuk ki szívünket a húsvét csodája előtt, hogy a feltámadott Jézus Krisztus világossága jusson el életünk elrejtett zugaiba is, ahol a félelem és a reménytelenség szokott meghúzódni. Vegyünk részt istentiszteleteinken és az úrvacsora szentségének ajándékozó és áldó közösségében, ahol maga Krisztus gyógyít és új életre hív! Ámen!
Imádkozzunk: „Úr Jézus, te vagy az én igazságom, én meg a te bűnöd vagyok. Magadra vetted az enyémet, és nekem ajándékoztad a tiédet. Olyanná lettél, amilyen nem voltál, s olyanná tettél, amilyen nem voltam” – Martin Luther.

Krisztus feltámadt! Krisztus valóban feltámadt!
Áldott húsvéti ünneplést!
Erős vár a mi Istenünk!

Koszta István püspökhelyettes,

Brassó, 2025 húsvétján