Magashegyi felkészítő tábort szervezett a Radnai-havasokban az EKE - Képgaléria

Az Erdélyi Kárpát Egyesület szatmári szervezetének kalandvágyó csapata idén tavasszal sem tétlenkedett: a közelgő alpesi túrára való felkészülés jegyében ismét magasra tört, ezúttal a Radnai-havasok havas csúcsait célozva meg. A Nagy-Kövesen szervezett edzőtábor nemcsak fizikailag, de lelkileg is erőt adott a résztvevőknek – a természet közelsége, a közös élmények és a kihívások tökéletes elegye formálta ezt az emlékezetes hétvégét. A táborról Márk-Nagy János beszámolóját olvashatják:

Mivel a SzEKE csapata idén egy újabb túrára készül az Alpokba, ismét megszerveztük felkészítő táborunkat a Radnai-havasok legmagasabb csúcsán, a Nagy-Kövesen (Pietrosu Rodnei, 2308 m). Nagyszombaton 13-an utaztunk kiindulópontunkra, a borsabányai Schitul Borșa Pietroasa ortodox kolostor parkolójába. Az időjárás nem tűnt túl bíztatónak, hisz alacsony felhőzet tette láthatatlanná a hegyet. Szerencsére mi bíztunk az időjárást előrejelző programokban, amelyek csak rövid esőt és utána javuló időt jósoltak.

Kirándulásunk célja, ahogy az a címből is kitűnik, a résztvevők magashegyi felkészítése volt, értve ezalatt a fagyott havas lejtőkön való mászást és ereszkedést hágóvas és jégcsákány segítségével. Ráadásul mindezt úgy, hogy három-négyesével kötélpartikba voltunk rendezve, hogy a véletlenül kicsúszó társukat a tagok megmenthessék.

Első nap a Jézer (Mosolygó-) tó partján gyülekeztünk, majd rövid eligazítás után a Fehér-kő irányába indultunk egy szűk hónyelven, amelyet még előző este néztünk ki magunknak. A társaság nagyon jól haladt a meredek emelkedőn és így röpke háromnegyed óra alatt elétük a hegygerincet. Itt rövid pihenőt tartottunk, hogy erőt gyűjtsünk és közben megbeszéljük a következő szakaszra vonatkozó tervet. Innen a Grohot-csúcson keresztül egy fűrészfogszerű sziklagerincen haladtunk úticélunk, a Nagy-Köves irányába. Közben, a fel-felszakadozó ködben a Radnai-havasok elénk tárta igazi arcát szebbnél-szebb hegyeivel, mint a Nagybukuly, Rebra, Repede, Puzdra, Nagytejes, Gargaló és az Ünőkő. A távolban még a Cibles és a Kelemen-havasok is előtűntek. A tisztuló időben, az élénk szél hatására átrobogó felhők drámai hatást nyújtottak és így nem csoda, hogy a résztvevők többször is meg kellett álljanak megcsodálni a természet csodálatos játékát. Az egyik távoli platón egy hatalmas lila folra lettünk figyelmesek, amely, mint kiderült a kárpáti sáfrány egy hatalmas mezője volt a nemzeti park egy olyan félreeső zugában, amelyet még nem fedeztek fel és nem dúltak szét a motoros sportok kedvelői. Hamarosan aztán elértük a csúcsot, ahol gyors csoportkép után elfogyasztottuk a magunkkal hozott elemózsiát s aztán a már bejárt úton elindultunk visszafelé. Visszaérve a tóhoz mindenki elégedetten takarítgatta felszerelését, hogy aztán néhány fénykép után visszatérjünk szállásunkra.

A második napon már nem terveztünk komolyabb túrát, hanem a Jézer-katlan egyik árnyékos oldalában egy meredek firnhavas lejtőn gyakoroltuk a téli hegymászás alapvető mozdulatait és azt, hogy kicsúszás esetén hogyan tudjuk megállítani magunkat a jégcsákány segítségével. E rövid, de intezív gyakorlat után a kicsúszásoktól kissé elázva tértünk vissza autóinkhoz, hogy útra keljünk hazafelé.

Lejegyezte: Márk-Nagy János

Fényképek: Keresztes Ágnes, Márk-Nagy János, Reha Márk, Rusu Oana