Rákóczi-szabadságharc: főhajtással és koszorúzással emlékeztek Szatmárnémetiben

320 esztendeje, 1703 május 12-én adta ki II. Rákóczi Ferenc és Bercsényi Miklós gróf a brezáni kiáltványt, melyben hadba szólították az ország minden lakóját. Ezzel elindult a kuruc szabadságharc, május 21-én Tarpán kibontották a felkelés zászlóit – erre emlékeztek szerda délután Szatmárnémetiben, a Láncos templom mögötti Kálvin téren, a fejedelem mellszobránál.

A főhajtás résztvevőit Póti Eduárd, a szatmári Református Gimnázium igazgatója köszöntötte, majd mielőtt a mikrofonhoz szólította volna a következő felszólalót, arra kérte hallgatóságát, hogy egy perces néma csenddel emlékezzenek meg a néhány nappal ezelőtt elhunyt Mandula Tibor történészről, aki egész életét meghatározó tudományos tevékenységében kiemelt helyet szentelt a Rákóczi-szabadságharc kutatásának.

Ezt követően Kereskényi Gábor, Szatmárnémeti polgármestere mondott ünnepi beszédet. „A Rákóczi család Erdély egyik legrégebbi és legnagyobb nemesi családja, amely évszázadokon keresztül a vállán cipelte a nemzet a terhét, és mindent megtett azért, hogy a nemzetközi játszmák között a mohácsi tragédia után összeroppant magyar államiság megmaradjon. Fejedelemmé választásakor ezt tűzte ki legfőbb céljául II. Rákóczi Ferenc is, és annak ellenére, hogy a szabadságharcot leverték, a szatmári béke megalapozta a magyar államiságot! […] Rákóczi eszméi ma is aktuálisak és követendőek, hiszen a nagyhatalmak továbbra is játszótérként, a céljaik eléréséhez felhasználandó területként tekintenek Európa ezen részére, miközben mindent megtesznek azért, hogy a nemzeteket eltöröljék.

Rákóczi Ferenc a fegyverletétel után sem adta fel: inkább önkéntes száműzetésbe vonult, elveit és eszméit megőrizve ezáltal, amelyek túlélték őt, és a mai napig célként lebegnek nemzetünk szeme előtt. És mi követjük ezeket, mert követnünk kell, hiszen labancok ma is vannak. Lehet, hogy más jelmezbe öltöztek, nevezvén magukat kommunistáknak, vagy éppen liberálisoknak, de a céljaik ugyanazok, mint három évszázaddal ezelőtt: tönkretenni mindent, ami szakrális, ami hagyományos, ami a megmaradásunk alapja. De, mi felvesszük a kesztyűt, hiszen volt egy Nagyságos Fejedelmünk, aki példát mutatott nekünk, és megszabta a helyes irányt” – hangsúlyozta a város elöljárója.

Kereskényi után Gnándt Zoltán, a II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola igazgatója idézte vissza a 320 évvel ezelőtt kezdődött eseményeket, majd a gazdag történeti visszatekintő után sor került a büszt megkoszorúzására is. Koszorút helyezett el a fejedelem mellszobránál az RMDSZ Szatmár megyei és szatmárnémeti szervezete, a párt frakciója, a Szatmár Megyei Tanfelügyelőség kisebbségi oktatásért felelős osztálya, a Református Gimnázium, a Kölcsey Ferenc Főgimnázium, a Hám János Római Katolikus Teológiai Líceum, a Rákóczi Ferenc Általános Iskola, valamint a szatmárnémeti Szent István Kör képviselete.

A megemlékezést a Himnusz közös eléneklése zárta.

Az esemény alatt a 44-es számú Dsida Jenő Cserkészcsapat állt díszőrséget.